Harry szemszöge*
-most... most még nem lehet.
-ajjj, de...-nyavalygott Vanda.
-reméltem is hogy nem teszed Harold.-lépett ki a bokrok közül Viktória.
-mit keresel itt?-kérdeztem dühösen és Vanda elé léptem.
-meg akartam akadályozni hogy átváltoztasd.
-nem értelek. nem akarod hogy vámpír legyen. miért?
-már elmondtam egyszer...
-mert féltékeny az életemre-mondta Vanda a hátam mögött suttogva.
-és?-kiáltott Viktória.
-és mert meg akar ölni....
-pontosan. szóval... add át Vandát. nincs kedvem harcolni.
-pedig harcolni fogsz ha el akarod venni őt tőlem.
-nekem így is jó. láthatod Vanda ahogy megölöm a kedvesed.-kacagott Viktória.
-ebből elég.-lépett elő egy kicsit idősebb férfi. megragadta Vandát.
-engedjen el.-kiabált Vanda
-maga ki?-kérdeztem
-a...apa?-térdre rogyott Viktória.
-nos... ja. sziasztok lányok.
-mit keresel itt?
-Vandáért jöttem. ha ti nem változtatjátok át.... majd én megteszem.
-hogy?-lepődött meg Vanda és már nem küzdött apja ellen.
-mindenképp átváltoztatom csak ne vigye el.-könyörögtem.
-már késő öcsi.
erre bedühödtem és neki mentem a férfinak.
-meg akartam várni az újholdat, hogy tökéletesen átalakuljon.-magyaráztam miközben jobb lábammal rúgtam a férfi felé.
-neki mindegy mikor harapod meg.
-mi?-kikerekedett a szemem.
-te ennyire ostoba vagy? nem vetted észre hogy ő születése óta vámpír?
-hogy? nem értelek.-nézett apjára Vanda
-már értem...-megálltam.- ezért olyan fehér a bőre...
-kislányom. nem történtek veled furcsa dolgok?-fordult az apuka lánya felé.
-öm... de. mostanában meglepődök az erőmön és jól hallok, de csak néha.
-kezdesz felkelni.
-hogy?
-Vanda... te egy alvó vámpír vagy.-mondtam a földet bambulva.
-apa. nem lehetne hogy leülünk ezt megbeszélni?-kérdezte Vanda.
-legyen...-fújta ki a levegőt sóhajtva.
bent a konyhában készített Vanda kávét és elkezdtünk beszélgetni.
-szóval elmesélnéd ezt az egészet normálisan?
-én már 213 éves vagyok.-kezdte el az apuka.-Vladimír a nevem. a vámpírok mostani...
-királya.-vágtam bele a mondatába.
-mikor megszülettél Vanda el akartalak vinni magammal de anyád nem engedte. én ennek ellenére elraboltalak. gondolom te mint született vámpír ismered azt a történetet...-nézett rám a férfi.-a Sikmin kastélyról.
-nem mondja hogy az...
-de. Vanda volt. mikor megtudtam hogy ő lesz, azt akartam hogy ő legyen a legerősebb király a vámpíroknál, így az anyjával mindent megitattam ami egy embernek káros de neked tökéletes lesz.
-így már értem hogy lehetett képes...-mondtam. Vanda bután nézett.- ebben a kastélyban volt egy 6 éves lány. egy újhold estélyén nagy erők szabadultak el. a 6. újhold minden szörnyet felébreszt és egy vadállat lesz.
-és én rengeteget kísérleteztem rajtad mert arra gondoltam hogy nem csak a vámpírok hanem az összes szörny uralkodója lehetnél. én... én beléd kevertem a farkas vért, és neked adtam a varázslók erejét és az idő ugrásra is képes vagy. meg még 4 különböző szörnyt is, de azon az estén benned minden egyszerre akart kitörni. nagyon szenvedtél. gondoltam benyugtatózlak, de akkor már késő volt. egyszerűen felpörögtél és majdnem megöltél. mindenkit megöltél kímélet nélkül.
Vanda arca elsápadt és megrémült volt. átkaroltam hogy megnyugtassam.
-örülten boldog voltam.-mondta
-maga bolond...-akadtam ki.
-és most mi lesz velem ha vámpír leszek? megtörténhet ez újra?-kérdezte Vanda
-persze, de addig nem tudsz átváltozni míg ki nem veszik a keresztet a testedből. hiába harap majd meg Harry vagy én.
-egy kereszt?-csattantam fel
-úgy van. 6 ribant van rajta.
-mi?-megakadt a hangom.
-ez mit jelent?
-a ribant egy olyan kő amire minden szörnyt le tud zárni általában a kifejlett vérfarkasra elég 2 a vámpírnak nem kötelező de a tiszta vérűeknek kell legalább 3.-mondta Viktória karbatett kézzel.
-nekem csak 2 van beolvasztva a keresztembe.-mondtam
-és most hogy egyre nagyobb leszel eléred a 18-at és a kereszt eltörik.
-mikor rakta be a keresztet?
-nos... Harry a baleset azután azonnal. aztán vissza adtam anyjának
-egy 6 évesnek 6 kő... mozdulni nem tud olyankor.
-ne hogy azt hidd. futározott össze vissza a berakás után.
-és én hol vagyok?-csapott az asztalra Viktória.-Vanda... Vanda... Vanda... elegem van. megöllek.
és lépett oda Vandához. megragadta a torkát.
-te nem is létezel...-mondta Vladimír
-hogy?-ökle megállt Vanda arca előtt.
-te csak egy lány voltál akit a múltból elhoztalak. már rég meghaltál. csak azért nézel ki úgy mint Vanda mert bűbájt mondott rád egy boszorkány.
mindenki sokkos állapotba volt még én is.
-én... én... egy értéktelen hulla vagyok akinek még az arca sem a sajátja.
-ahogy mondod. csak azért kellettél hogy ne legyen egyedül Vanda.
-é..értem-elcsuklott a hangja majd elsétált.
-ez kegyetlen volt. sőt amit teszel ezek szerint csak fájdalmat okoz mindenkinek.-mondta Vanda
-csak a te érdekeidet néztem.
-nem. a sajátodat. nekem... nem kell a trón és te sem kellesz.-azzal felállt és Viktóra után futott.
-csak egy erős lányt akartam, hogy büszke legyek a lányomra.
-a lányára így is büszke lehetne. okos, értelmes, sportos és csinos.
-ezek... nem érdekelnek.
-sok barátja van, szerény és igazságos. vigyázz az állatokra és az emberekre is egyaránt.
-ha bár megkapta a gyógyítok erejét a szellemektől... nem azért adtam hogy másokra pazarolja erejét. hanem ha egy harcban megsérül meggyógyítsa magát.
-maga... egy szívtelen ember... nem csoda hogy Vanda letagadja innentől foga magát.
