Vanda szemszöge*
3 nap telt el. Viktória sehol. az apám felbukkan de... elküldtem.a nap néha néha rám süt a fák lombjain átfurakodva. egy erdőben ülök és elmélkedem. egy kéz nehezült a vállamra.
-harry.
-szia.
-megijesztettél.
-bocsáss meg.-adott egy csókot a fejem tetejére majd mellém ült.
-csak gondolkodok.-egy éles fájdalom hasított át a fejemen.-á!
nyöszörögtem és gyorsan felálltam. képek jelentek meg előttem. én voltam kiskoromban.
-Vanda.-fogott meg Harry.
lassan jönnek elő az emlékek.
-ez fáj...fáj... nem érted?!-azzal a puszta kezemmel ellöktem Harryt ki nekicsapódott a fának.
szédülni kezdtem és a földre estem.
-Vanda nyugodj meg. mindjárt vége.-simogatott Harry mellettem ülve.
pár perc múlva igaza lett és a fájdalom amilyen hirtelen jött el is ment.
-jól vagy?-kérdezte
-most már igen.
-ezek a fejfájások egyre gyakrabbak és hosszabbak. ha nem vesszük ki a keresztet örökre ilyen fájdalmak közt kell élned. hol lesz egy kis szuper erőd hol gyenge leszel még ahhoz is hogy felülj.
-de ha kiszedjük egy vadállat leszek.
-ne izgulj. én itt vagyok kitalálok valamit.
-áá! ez mi?-a kezem néztem.
-mi az megint fáj a fejed?- Harry megfogta a karom.-ez égés nyom. a naptól?-gyorsan levette az ingjét és rám terítette. a ölébe kapott és olyan gyorsan futottunk haza hogy a fák és a körölöttünk lévő környezet megnyúlt. csak kettőt pislantottam és a szobámban találtam magam.
-ez állat volt.-jelentettem ki.
-az.-Harry a függönyt húzta be.
-csak úgy beugrottunk a teraszomra. hihetetlen. mint ha repültünk volna.-nevetettem
-ez nem minden. sokat nem tudsz még. csak ha átváltozol. és mivel te több szörny vagy még többet tudsz.-elhalkult a hangja.
-mi az?-mosolyogtam de mikor rám nézett megfagytam.
-te tudsz gyógyítani.
-honnan...?
-apád mondta tegnap. a kezed had nézzem.-megragadta és nézni kezdte.-eltűnt...
-mi az? te is tudsz ilyet nem?
-az csak a filmekben van. vért kell innom ahhoz hogy képes legyek rá.
-mutatsz még trükköt?-nevettem.
-mondjuk ilyet?-azzal felállt a plafonra.
-mi vagy te? pókember?-kacagtam
-édes a nevetésed.
-fogd be.-azzal felálltam és megcsókoltam Harryt.
-tényleg olyan mint a pókember.
-Vanda!-kiabált anya
-basszus Harry. menny innen.-legyintettem felé és indultam is anya elé.-igen?
-ohh... csak jöttem szólni hogy gyere ebédelni.
-máris. egy pillanat.
-rendben.-becsuktam az ajtót.-Harry...-suttogtam.-Harry?
-itt vagyok.-szólalt meg kintről. kimentem a teraszra és megláttam Harryt a medencében.
-mit csinálsz ott?-kérdeztem
-hülye vagy? te löktél bele!
-én csak legyintettem feléd.
-és még is 200km/h val csapódtam bele a medencébe.-erre nevető görcsöt kaptam.-na jó annyival nem de nem voltam felkészülve rá.
-bocsánat...-töröltem meg a szemem.
-Vanda a nap!-kiabálta és a bőröm füstölni kezdett. befutottam. mikor rendbe raktam magam lementem ebédelni.
a sötét szobában feküdtem az ágyon. megölt az unalom.
a teraszomon kopogott valaki. valaki? Harry. felkaptam egy köpenyt és kinyitottam az ajtót.
-szia.
-na... hova lettél?-kérdeztem.
-ezt hoztam neked.
-de szép.
-ez megvéd a nap elől. had húzzam fel az ujjadra.
