épségben megérkeztünk haza. anyummal nagy nehezen megbeszéltem hogy beköltözök Harryiékhez.
-megjöttünk!-kiabált Harry be a nagy házba célzásból hogy segítsenek kipakolni a kocsiból illetve be a szobába.
-segítek.-vette a lapot Zayn és kirángatta Liamet aki a nehéz bőröndöt kikapta azonnal a kezemből. látta hogy szenvedek.
kb egy két óra volt mire bevittük a cuccom és be is rendezkedtem. egy kopogást hallottam a nyitott ajtómon amire azonnal felfigyeltem.
-szóval Harryvel leszel egy szobában?- kérdezte Niall
-igen...-zavarba jöttem. Niall leült az ágyra velem szemben miközben az üres bőröndöt néztem át.
-szóval vámpír leszel?-tért a tárgyra
-i..igen
-és csak Viktória miatt? félsz talán? nem ilyennek ismertelek meg.
-nem...nem tudom. talán Viktória, de talán a tudat hogy még sem vagyok erősebb mindenkinél... itt.-a táska olyan érdekesnek tűnt, hogy azt fogdostam ahelyett hogy Niall szemébe néztem volna.
-márpedig de.-tekintetem Niallre vittem aki összekulcsolta saját ujjait és a földre bambult, majd egyenesen a szemembe nézett.-Vanda... te vagy a legerősebb nő akit valaha ismertem.
-bizony.-lépett be Zayn és Niall mellé ült- feldolgoztad szempillantás alatt hogy mi nem emberek vagyunk. hanem szellem, farkas, látnok, vámpír, varázsló vagy boszorkány és angyal.
-és igen megijedtél de azt is pik pak felfogtad hogy van egy ikertesód... na meg hogy amnéziád van és nem emlékszel gyerekkorodra.-Niall olyan kedves
-olyan kedvesek vagytok. de..... igazából igenis félek. nagyon is félek.
Harry*
Vandához indultam a szobámba mikor meghallottam a hangját.
-olyan kedvesek vagytok. de.... igazából igenis félek. nagyon is félek. nem mondtam el Harrynek nehogy megutáljon. azt hiszitek olyan erős vagyok, de belül ordítok hogy zárjanak be egy elmezavaros helyre, mert nem hiszem el hogy ez velem történhet. félek... de nem Viktóriától és nem az amnéziámtól, hanem attól hogy Harry fiatal marad és én megöregszek.... vagy csak attól félek hogy talál egy másik lányt aki vápír... értetek?
-igen....-mondták a srácok.
nem hiszem el hogy ilyen hülyeségtől fél. az én szerelmem. viszont ha átváltoztatom nehéz lesz neki. félek hogy megbánja. látni hogy minden ismerőse rokona meghal mellette... annál rosszabb nincs.
Vanda*
-persze mennyetek csak. Harry mindjárt itt lesz. nem félek Viktóriától.-nevetve mondtam a srácoknak akik elakartak már menni a kulbba inni. Harry elment enni de már rég szóval hamarosan megjön.
-de zárj be minden ablakot.-adta ki a parancsot Niall
-jó..jó... csak mennyetek már.-toltam ki Liamet.
-vámpír vagy már? olyan erős csaj vagy.-mondta nevetve
mikor végre elmentek ledöltem a kanapéra és néztem egy kis filmet. a közepén jártam mikor hangokat hallottam.
-Harry? megjöttél?-kérdeztem de semmi válasz. lehalkítottam a filmet és a kanapén ülve hátra néztem.-Harry?
-nem Harry.-egy ismerős hangot halottam és tudtam ki ő.
-Viktória.-fordultam magam elé
-szia hugi....
-mit keresel itt?-lihegtem
-gondoltam ha már erre járok bekopogok... vagy berontok.
-mindjárt itt lesz Harry.
-és?
-lehet egy kérdésem?-álltam fel
-miért akarsz megölni? a jég a vidámpark előtt... az is a te műved nem?
-de igen. ahogy a többi ilyesmi.
-de miért?
-mert te élhetsz. és nem kell ilyen szörnynek lenned.
-hát ne aggódj holnap útántól nem leszek már ember.
-mi? nem teheted ezt meg.
-de. akkor megbékélsz?
-nem. mert itt van neked Harry. én nem találkozhatok egy barátommal sem e anyámmal, mert azt hiszik halott vagyok. nem érted milyen rossz így élni? ezért akarlak megölni, mert te élhetsz úgy mint egy normális tini... barátokkal, pasikkal én meg kint a szabadban éltem egy idegennel aki megmentett a haláltól.
-ő is lehetne a pasid nem?
-nem... mert neki van egy háreme... és nem akarok egy lenni a sok közül... hanem egyetlen egy.
-értem.
-nem... nem értheted.
-és most mi lesz? megölsz?
-igen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése